A tiszafüredi Főnix TV riportjában hangzottak el a következő szavak Veres Vilmosné tolmácsolásában:
Virágné Nagy Emília az elmúlt évben lemondott a Vízfolt Klub irányításáról, de nem sokáig maradt feladat és foltvarró barátok nélkül. Ez év elején, a régi klubtagok kérésére, egy kisebb csoportot hozott létre, amely jelenleg egy hatfős baráti társaság. A csoportnak a Tűbarátság nevet választották, és ez a kiállítás volt az első önálló tárlata a munkaközösségnek.
A foltvarrás már régen túllépett az eredeti célon, amely Amerikából indult el. Egykoron a háziasszonyok a rongyos zsákban levő maradék anyagok ötletes felhasználásával szép és praktikus textíliákat készítettek, amely hasznos vagy csak szép kiegészítése lett a háztartásnak. A mai napig már százféle ötlet, technika, újítás született, újságok, szakirodalom áll az érdeklődők rendelkezésére. Emellett maguk a foltvarrók azok, akik egy-egy újdonsággal gazdagítják a textíliák elkészítésének módjait.
A foltvarrók többsége a szabadidő hasznos eltöltésének tekintik ezt a kézimunkát. Vagy saját használatra, vagy kedves ajándéknak készítik az alkotásokat, ritkán lehet ezeket pénzért megvásárolni.
Azon nem csodálkozhatunk, hogy azok, akik ezzel a hobbival foglalkoznak, előbb-utóbb megtalálják egymást. Vannak olyan kellemes időtöltések, amit többnyire egyedül csinál az ember. Ilyen a modellek készítése, a horgászás, a keresztrejtvényfejtés. A foltvarráshoz előbb-utóbb társat keres az ember, vagyis az asszony, mert szüksége van arra, hogy gondjait, ötleteit, örömeit megossza valakivel. A foltvarrók sokszor elmondták, hogy egymástól tanulnak a legtöbbet, az otthon, egyedül kitalált, kikínlódott módszereket, technikákat jólesik továbbadni a többieknek.
A Tűbarátság Csoport az első önálló kiállítására negyven kézimunkát hozott el. Faliképek, falvédők, asztalterítők, táskák láthatók az iskola aulájában. Százféleszínű, rengeteg technikával készült alkotást lehet megcsodálni. A kíváncsi felnőtteknek a csoport tagjai el is magyarázzák, hogy melyik kép hogyan is készült. Ismerős és ismeretlen elnevezéseket is hallottunk: a száröltésről, a hawaii technikáról, a nagymama virágoskertjéről. Mint a múzeumokban, itt sem illett a kiállított tárgyakhoz hozzányúlni, de többen voltak, akik ennek ellenére végigsimították a képeket, és kukucskálva keresték, hogy hogyan és hol is vannak összevarrva az anyagok és azok apró darabjai.
Virágné Nagy Emília elmondta, hogy azt tervezik, hogy évente egyszer kiállításon mutatkoznak majd be. Júniusra már egy felkérésnek is eleget tesznek, a poroszlói Kakasfesztiválra kaptak meghívást, ahol bemutató foglalkozást tartanak majd a csoport tagjai. |